Áfonya és homok-sivatag

Lukasz annyira kedves volt, hogy meghívott hogy aludjak náluk, úgyhogy ez a kép reggel indulás előtt az ő kertükben készült.

Ez pedig már a bicikli út ami Lukaszék házától a legközelebbi nemzeti parkba vezet

Féltem hogy amint elfogynak a Tátra hegyei, unalmassá válik az út, de eddig ennek a nyomát sem érzem

Van amikor végtelen földeken visz át az út, de egyrészt mivel nincs meleg és nem tűz ezerrel a nap ezért nem szenvedek tőle, másrészt meglepően jó minőségűek az általam preferált kis-utak ezért még haladni is jól tudok

Aztán gyönyörű fenyveseken visz át az utam

Olyan fenyveseken ahol a talajtakaró aljnövényzet szinte csak áfonya bokrokból áll. Bár korai még, de néhány szem érett áfonyát meg tudtam kóstolni – finom volt… Arra emlékeztetett amikor legkedvencebb családi nyaralásunkon Finnországban voltunk, és egy hasonló típusú erdőben volt az egyik szállásunk, ahol annyi áfonyát ettünk, hogy teljesen kék lett tőle a szánk.

Először nem értettem hogy lejtőn lefelé gurulva hirtelen miért áll meg a biciklim, aki próbált már mély süppedős puha homokban biciklizni annak ismerős lehet az érzés amikor a homok minden létező mozgási energiát elnyel

Aztán amikor az erdőből kiérve ez a látvány fogadott, komolyan elgondolkodtam rajta hogy hol vétettem el az irányt… Az összes általam ismert sivatag délre van, én meg elvileg észak felé tartok… – vagy mégsem? 🌞

Ez még csak egy ízelítő a holnapi vár-sorozathoz

Amikor a búza és a búzavirág keveredik