A Sanica folyó partján

A legjobb helyszín a legjobb reggelihez! Hogy mitől lesz ez a legjobb reggeli? Áron még általános iskolás volt, amikor a szokásos nyári biciklitúránkon talán épp Balassagyarmat környékén jártunk, amikor reggeliért egy falusi “kisbót”-ba ugrottunk be. A szegényes választékból a kifli frissnek tűnt és volt még tejszínes kemping sajt meg koktél paradicsom. Így ez lett a reggelink, és nagyon jó választásnak bizonyult. Azóta is bármikor ez a kombó jut eszembe, Áron arcát látom magam előtt ahogy teljes megelégedéssel majszolja a kiflit annyi krém sajttal a tetején ami még éppen nem borul le róla (hiszen a maradékkal nem tudtunk volna mit kezdeni) és minden falathoz bedob egy koktélparit. Itt kemping sajt helyett vajkrém volt amit meglepő módon Boszniában is vajkrémnek hívnak és a koktélparik is megnőttek kicsit, de így is jó volt, és jó volt felidézni a szép emlékeket.

Lehet megtenni a téteket, hogy vajon rámerészkedtem-e erre a hídra…

Az alagútban végre kipróbálhattam a sisakom tetejére szerelt egyedi fejlesztésű lámpát. Jól működött! Hálás köszönet Mosoni Dávid barátomnak a szilikon rögzítő gyűrűkért, amik eddig állják a sarat (azaz a napot) nem veszítettek a rugalmasságukból.

Ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább, muszáj volt belemennem a vízbe úszni egyet. Ami legalább 23 másodpercig tartott mert olyan hideg volt a víz. De ennyi is elég volt a tökéletes felfrissüléshez…

Az ott egy ugró torony??? A semmi közepén? Egy jéghideg hegyi patak partján, ahol órák óta nem találkoztam egyetlen lélekkel sem? Az előző fürdőzésem már vagy fél órája volt, igazán rám fér egy újabb felfrissülés… Először egy bomba, aztán egy fejes, aztán gyorsan ki a vízből mielőtt jégkockák lesznek az ereimben.

Ide vissza kéne jönni rafting-olni egyet.

Ahogy elsimul a táj, a folyó is megszelídül.

Estére elhagytam a folyót és a szállásomhoz meg kellett másznom néhány dombot. Ami azért volt durva, mert a nagy hegyeken többnyire szerpentinben, vagy oldalazva vezetik az utakat, így általában 6-8-10%-nál nem meredekebbek az emelkedők, a dombokon viszont nem bajlódnak ilyesmivel, egyenesen felmegy az út a domboldalon, amiből könnyen adódhatnak 15-20%-os emelkedők is…

Ez a környék engem leginkább a somogyi dombságra vagy az Őrségre emlékeztet. Ugyanolyan békét és nyugalmat áraszt.

A vacsora és szállás helyem, ahol a patak vizével táplált medencékben pisztrángot tenyésztenek.

Az étlap egyetlen tételből áll: a sült pisztránghoz mindössze a köretet lehet megválasztani.

Itt készül az én vacsorán

Ez pedig a vendégtér

Nyamm… már kezdek megéhezni