A vadonban

Ez az a nap amikor távol leszek a civilizációtól. Reggel még be tudok vásárolni Livno-ban, de utána egész nap egyetlen lakott település sem lesz a közelben. Estére kinéztem magamnak egy útszéli fogadót az erdő közepén, de ahhoz még sok hegyet kell megmászni…

Ma először ezt a hegyet mászom meg

Megmásztam… Jöhet a többi

Amikor a hegy után nem egy völgy, hanem egy még magasabb hegy következik

Lassan azért mindehová feljutok, csak lehet hogy közben kinő a szakállam

A világ tetején próbálom magam megvédeni a naptól

A háttérben a 2006m magas Cincar csúcsa látszik

Itt kezdődött a legdurvább rész

Nem attól volt durva, hogy sokat kellett felfelé mászni, hanem azért mert nagyon rossz volt az út, a nap ezerrel sütött és nem lehetett megállni egy percre sem, mert ha megálltam azonnal vagy száz bögöly támadott meg.

Estére elértem a kinézett fogadót, de teljesen kipurcantam. A végén már arra vetemedtem hogy kimentem az országútra az autók közé és ott tettem meg az utolsó 20 km-t, hogy ennyivel is könnyítsek a feladaton, de az utolsó emelkedő így is tolós lett.

Tudtam előre hogy ez lesz a legnehezebb szakasz az egész túrán, de így utólag meg kell állapítanom hogy ez már az a terhelés ami kibillent az egyensúlyomból, nem tervezhetek magamnak ekkora napi terhelést, ha messzire akarok jutni. (A terhelés 4 fő tényezőből adódik össze: a távolság, a szint emelkedés, az útminőség, és az időjárás.)

A konklúzió levonása után a fogadósné néni kedvessége, egy forró zuhany és egy jó csorba leves visszaadta az életkedvemet, így holnap újult erővel megyek tovább.