Hajnal(ka)
Miután előző nap “megfagyott a tevém”, úgy döntöttem megpróbálom megelőzni a meleget.
Be is állítottam ébresztőt 4 órára, de amikor 3 órakor magamtól felébredtem (az én koromban megesik az ilyen), úgy döntöttem már nem fekszek vissza. Így 3:18-kor indultam.
Igazából a térkép alapján arra számítottam hogy megint egy sivár sík tájon kell átkelnem mint előző nap, ezért nem bántam hogy 4 óra előtt nem sokat láttam a tájból.
Arra gondoltam hogy a Hajnal önmagában is gyönyörű, és varázslatos: képes minden tájat megszépíteni.
Aztán kiderült, hogy ennek a szakasznak hajnal nélkül is meg lett volna a maga kedves bája, de így a hajnali fényekkel, a párával, és a hűs szellővel kimondottan élveztem.
Aztán számomra is meglepő módon, kellemes erdős dombokon vitt keresztül az utam.
Ahol valakik azt gondolták, hogy különböző absztrakt műalkotásokkal kell feldobni az erdőt…
Aztán rájöttem, hogy a dombok alatt olyan kőzet van amit gáz tárolásra lehet használni. Így elmondhatom hogy nem csak kukorica és búza földeken, hanem gáz-mezőkön is átkeltem.
9 órára elértem a Drávát ami igencsak meg volt áradva.
És 10 órakor beértem Magyarországra
Első hazai szerzeményem és egyben a 10-óraim.
Déltől este 6-ig az Ágneslaki arborétumnál rejtőztem a meleg elől, ahol szunyókáltam kicsit a függőágyamban, meg kaját főztem magamnak
Aztán 6 körül tovább indultam szállást keresni. Eredetileg beértem volna egy jó vadkempinggel, de miután a somogyi dombokon átvezető túristaúton egyszer csak az elsőkerekem tengelyig elmerült a sárban én pedig a nagy fű miatt nem láttam előre a veszélyt ezért átbukfenceztem rajta, majd bokáig süppedve a sárban rángattam ki a bicajt, egyértelművé vált hogy muszáj lesz valami komolyabb szállást keresni ahol rendbe tudom rakni magamat és a bicajt is. Végül Miháldban találtam meg ezt a helyet több mint 20km-t adva a reggeli 110-hez.