Újra úton

Újra elindulva először ismerős hazai tájakon jártam, amiket ezredszer látva sem tudok megunni.

Ezek a kedvenc kanyarjaim a Szentendréről a Paprétre felvezető erdészeti úton.

Ez meg egy másik kedvenc részem kicsit feljebb ugyanazon az úton

És a Paprét ahonnan már csak le kell gurulni Visegrádra

A visegrádi vár Nagymarosról nézve

Ez már itt a Börzsöny ahonnan a háttérben halványan látszik a Nógrádi vár is.

Az aprócska úton amin átértem Szlovákiába mindössze ennyi jelezte a határt: egy S betű egy piros tetejű fehér kövön.

Eljött a vacsora idő ahogy beértem az erdőbe.

Az volt a terv hogy vacsora után felállítom a sátramat és itt fogok aludni, de amikor egyszer csak észrevétlenül kilépett az erdőből egy Vadász bácsi puskával a vállán és nagyon kedvesen megkért hogy menjek tovább, én nem ellenkeztem. Ő csak szlovákul és németül beszélt én meg csak magyarul és angolul, mégis elmagyarázta valahogy éjszaka itt vaddisznóra vadásznak és ez a rét egy szokásos vonulási útvonaluk, és hogy a vaddisznónak a sátor az nem akadály simán átmegy rajta ha épp útjában van… A következő település még 7km volt és ott találtam szállást.